A horoszkóppal kapcsolatos csillagképek.
Halak csillagkép
Halak csillagkép: szétszórt, halvány csillagai miatt elég nehezen ismerhető fel az égen. A Kr. E. II. évezredben mezopotámiai források néhány csillagát már említik SIM.MAH, vagyis „A Nagy Fecske” néven, akkád elnevezésük Shinununtu, ugyanezt jelenti. A mai Halak másik
Vízöntő csillagkép
Vízöntő csillagkép: az ókori Mezopotámiában halvány, jellegtelen volta ellenére, mint a Nap égi útjának egyik állomását, gondosan számon tartották. Az „Elám Csillagai” elnevezésű kb. Kr. e. 1100-ban (vagy korábban) összeállított táblázatban neve GU.LA, azaz „Egyedüli legnagyobb”. Az akkádoknál Éa, a föld és a földfeletti vizek ura, a sumereknél Enki, a bölcsesség és a mesterségek istene, az
Bak csillagkép
Bak csillagkép: fontos, de nehezen azonosítható konstelláció. Időszámításunk kezdete előtt két évezreden át a Bakban volt a téli napforduló pontja: az északi féltekén akkor volt a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka. Ezért is nevezik az ekliptika legdélebbre lévő pontján áthaladó égi deklinációs kört, és a földgömbön a megfelelő
Nyilas csillagkép
Nyilas csillagkép: nagy és nevezetes csillagkép az Állatöv legdélebbre hajló szakaszán. A mezopotámiai és egyiptomi kultúrák hajnalán, Kr. e. 4000 tájén az őszi napéjegyenlőség pontja, Kr. sz. 1500 táján már a téli napforduló pontja volt itt. Ez fontos tényező a csillagkép mondáinak
Skorpió csillagkép
Skorpió csillagkép: az ókorban először legfényesebb csillagát, az Antares-t tartották számon, mint jelentős naptárcsillagot. A csillag felbukkanása a hajnali szürkületben az ősz beálltát, esti feltűnése a tavasz kezdetét jelentette. Az ősi Kínában a fényes, vöröses
Mérleg csillagkép
Mérleg csillagkép: közepes méretű, kevéssé feltűnő ekliptikai csillagkép, amely az évszak-meghatározásban játszott fontos szerepet.
Alakja és területe az évezredek folyamán többször változott. Már az ókor csillagászai is úgy tartották, hogy nevét azért kapta, mert a Kr. e. II. és III. évezred fordulóján csillagaik közt volt az
Szűz csillagkép
Szűz csillagkép: a Kr. E II-I. évezredben ebben a csillagképben volt az őszi napéjegyenlőség pontja, a Szűz hajnali felkelte október elején az ősz beköszöntét jelezte.
Csillagainak többsége közepes, vagy halványabb, legfényesebbje a Spica: Kalász. Már a név is mutatja, hogy az ókori mezopotámiában éppen nem a szüzesség, érintetlenség jelképe, hanem termékenység szimbólum volt. Legkorábbi ismert sumer-babiloni neve AB.SIN, azaz „A Barázda”, a tavaszi
Oroszlán csillagkép
Oroszlán csillagkép: az Állatöv 5. csillagképe az északi égbolt jellegzetes alakzata, könnyen felismerhető, és könnyen beleképzelhető egy lapulásból felemelkedő óriás állat, pl. oroszlán képe. Legfényesebb csillaga az a Leo (Regulus) az égbolt 21. legfényesebbje.
Az ősi Mezopotámiában bizonyára eleinte csak a Regulust tartották szánom, mint naptárcsillagot. A késő kőkortól a bronzkoron át az égnek ezt a pontját jelentős helynek tartották a naptár–beosztásban. Az oroszlán több mint
Rák csillagkép
Rák csillagkép: a halvány csillagokból álló állatövi rák csillagkép mai formájában az ókor Mezopotámiában és Egyiptomban ismeretlen lehetett, de az ekliptikához közeli csillagait a babiloni MUL.APIN táblázat már ALUL elnevezéssel, vagyis
Ikrek csillagkép
Az Ikrek csillagkép egymáshoz közeli két fényes főcsillagát minden időben minden nép társaknak, vagy testvéreknek tekintette. A csillagpár Mezopotámiában „A nagy ikrek” elnevezést kapta.
A görög monda szerint Tündareusz spártai király feleségének, Lédának ikerfiai születtek. Lédát azonban hattyú képében Zeusz is magáévá tette, ezért az ikrek egyike, Kásztór (latinban: Castor), a földi apa