Bika csillagkép
Bika csillagkép: a Bikát a bronzkor óta számon tartják, mivel a két feltűnő csillagcsoportja ( a Hyadok és a Plejadok, magyarul Fiastyúk) egyaránt fontos évszakjelző volt. Kr. E. 3100 körül, a mezopotámiai kultúrák kibontakozásakor a tavaszpont a Bikában volt. Így kapcsolódik a Bika, mint a termékenység, a férfierő jelképe a tavasz kezdetéhez.
A csillagkép a Kr. e. II. évezredben „tavaszi csillagkép” volt, ekkor virágzott a Bika-kultuszáról is híres krétai kultúra. Megtaláljuk azonban a bika-tisztelet az egyiptomi és a dél-európai őskultúráknál is. Az indiai csillagászok is elkülönítették a Plejádok és a Hyadok csillaghalmazokat, a hindu mondában felismerhető a görög mitológia hatása.
A görög-római mondában Agénor, szíriai király szépséges leánya, Europé a tengerparton játszott társnőivel, amikor Zeusz megpillantotta, és azonnal megkívánta. Hogy féltékeny felesége, Héra elől eltitkolja újabb kalandját, hófehér szőrű bikává változott- homlokán Agénor címerével – és így közeledett Européhez. A leánynak megtetszett a szelíd bika, a hátára is felpattant. A Bika-Zeusz ekkor a tengerbe ugrott, és a királyleánnyal meg sem állt Kréta partjáig, ahol visszanyerte valódi alakját.
Europének három gyerrmeke született a istentől, köztük Minosz, a Bikát pedig jutalmul Zeusz az égre emelte. Europé később Aszterión krétai király felesége lett, aki felnevelte isteni mostohagyermekeit, utóbb maga Minosz is krétai királyi székbe került.
Egy másik változatban Zeusz egyik kedvesét, Io-t, oly módon próbálta elrejteni a féltékeny felesége elől, hogy fehér szőrű tehénné változtatta. Héra azonban így is felismerte, és egy böglyöt szabadított rá, mely csípésével megőrjítette a fehér tehenet. Io kínjában keresztül száguldott Görögországon, Kis –Ázsián, és végül a tengeren át Egyiptomba úszott, ahol menedéket talált. (A szorost, ahol Ázsiába átúszott- a népi etimológia szerint – ezért nevezték el Boszporusznak, vagyis „Tehén átjáró”-nak).
Kínában a csillagkép egy részét Fehér Tigrisnek ismerték, de a Hyadokat és a Plejádokat külön csillagképekként nevezték meg. Perzsiában a meghaló és a feltámadó napisten, Mithras Bikája volt. Európában az Alpoktól északra a keltákról jegyezték fel, hogy nagy Bika-ünnepséget tartottak, amikor a Nap a csillagképbe lépett.
Az ír és skót néphit szerint újév napján a „Fényhordozó Bika” (Candelmas Bull) a szürkületben felemelkedik és az égen áthaladva megnyitja az esztendőt.
A magyar táltos-hiedelemben szerepel ugyan a bika, de erőszakolt lenne közvetlen kapcsolatát keresni az égi Bikával. A népi égbolton általában a csillagkép két feltűnő csillagcsoportja külön szerepel.
A Taurus a téli hónapokban látható.