Halak csillagkép
Halak csillagkép: szétszórt, halvány csillagai miatt elég nehezen ismerhető fel az égen. A Kr. E. II. évezredben mezopotámiai források néhány csillagát már említik SIM.MAH, vagyis „A Nagy Fecske” néven, akkád elnevezésük Shinununtu, ugyanezt jelenti. A mai Halak másik részének akkori neve Anunitu, a gyermekszülés istennője.
Az ókori, majd arab ábrázolások két halnak mutatják be (ezek egyike a Kos felé a másik a Pegazus irányában nyúlik ki), melyeket a farkuszonyuknál rájuk hurkolt szalag a csillagkép délkeleti szélén lévő csillagban, mint csomóban köt össze. A halak antik mondáját Ovidiusnál találjuk meg a Fasti (Római naptár) II. énekében:
„Hal, te fogadd be a Nap mennyi gyors fogatát!
Azt mondják, hogy a testvéreddel fényletek együtt.
…
Ég uralmáért harcolt maga Iuppiter egykor,
Szörnyű Typhontól még Venus is menekült.
Gyermek Amorral ment el az Euphrates folyamáig,
És lepihent a nagy szir vizek árjainál.
…
S vízbe ugornak azonnal, Két hal menti meg őket,
Mely most csillagként fénylik az égen ezért” (Ford.: Gaál László)
Az elő-ázsiai mondában az Eufrátesz halai egy hatalmas tojásra bukkantak a folyóban. Partra görgették, és abból Atargatis kelt életre, aki jutalmul a halakat az égre helyezte.
A Halak mondája a földet megtermékenyítő záporokra, esetleg a termékenységet is jelképező halbőségre vonatkozhat. Az ellenséges indulatú Typhon Indiában a csillagkép neve Revati, amely talán „Vagyonos”-t jelent. Az arab hold-házak közt Batn al Hűt és Al Rishá, „A Halak Hasa”, ill. „A Halak Szalagja” a neve. A középkor Európában fontos csillagképnek tartották, mivel az időszámítás kezdetétől ebben tartózkodik a tavaszpont.
A magyar csillagmitológiában nincs nyoma a Halak ismeretének.
A csillagkép május végén tűnik fel hajnalban, és februárban nyugszik az esti órákban.