Mérleg csillagkép
Mérleg csillagkép: közepes méretű, kevéssé feltűnő ekliptikai csillagkép, amely az évszak-meghatározásban játszott fontos szerepet.
Alakja és területe az évezredek folyamán többször változott. Már az ókor csillagászai is úgy tartották, hogy nevét azért kapta, mert a Kr. e. II. és III. évezred fordulóján csillagaik közt volt az őszi napéjegyenlőség pontja, amikor a nappalok és éjszakák hossza egyenlő, egyensúlyba jut.
Mezopotámiában neve (Kr. e. 1000 előtt) sumer kifejezéssel ZIB.BA.AN.NA, azaz az égi mérték, a Mérleg. Akkoriban nem volt – legalábbis teljes egészében – önálló csillagkép, mert keleti fele a Skorpió „ollónak” végei voltak; a két csillagkép ezáltal összekapcsolódott. A Kr. e 2. században Hipparkhosz már külön csillagképként ismerte, de még két évszázad múltán Ptolemaiosz is összefüggő konstellációként tárgyalja a Skorpiót és a Mérleget.
Rómában Jugum-nak, „Mérleg karnak” is nevezték, a hébereknél neve (nyilván görög hatásra) Moznayim, „Mérleg-súlyok”-at jelentett. Olykor úgy ábrázolták, amint egy női alak tartja a kezében. A Skorpiótól véglegesen csak a késői császárkorban választották szét. A középkori arab csillagászok egy részét Al Kiffatán-nak, a (kétkarú) Mérleg tányérjainak, ill. Al Mizán-nak, a mérleg rúdjának gondolák. Kínában a kisebb csillagcsoportokra beosztott Nap-ekliptikán a Shou Sing, és a Tien Csing, a „Hosszú élet csillagi” ill. az „Égi mérleg” nevet kapta. Az utóbbi a nagy távolságokon is átvándorló görög hatást mutatja.
A magyar égbolt-ismeret nem tud róla – alighanem halványsága miatt-, a „Mérték” (Mertec) megnevezés a 16-17. századi kalendáriumok fordítása a latin névből.
A csillagkép felismerése nem könnyű. Leginkább egy torz négyzetet formázó 4 halvány csillaga jellegzetes, amely a Scorpiustól nyugatra kereshető fel.
A Libra december végén tűnik elő a hajnali szürkületben, május elején éjfélkor delel és augusztus végén tűnik el az esti égen.