Nyilas csillagkép
Nyilas csillagkép: nagy és nevezetes csillagkép az Állatöv legdélebbre hajló szakaszán. A mezopotámiai és egyiptomi kultúrák hajnalán, Kr. e. 4000 tájén az őszi napéjegyenlőség pontja, Kr. sz. 1500 táján már a téli napforduló pontja volt itt. Ez fontos tényező a csillagkép mondáinak kialakulásában, melyek elhomályosult jelképek töredékeiből keletkeztek.
Egy babiloni agyaghengeren egy íjjal lövő istent láthatunk, amely két kutyán (?) áll, és kecskét ejt el. Egy ezer évvel későbbi mezopotámiai határkövön már emberi derekú, de szárnyas ló törzsű alaknak látjuk, amint íját feszíti. Az emberi felsőtest feje kettős: az egyik jellegzetes asszír, a mási tigrisfej. Az ábrázolás Nergal-istennek, a tűz és pusztítás urának jelképe.
A görög-római mitológia a Nyilast emberi felsőtesttel és két bakkecske lábbal ábrázol. A magyarázatok szerint ő Krótos, a művészeteket jutalmazó taps hérosza, akinek apja a kecskelábú „paraszt-isten” Pán volt. Egy másik változat szerint Kheiront, a bölcs és gyógyító tudományú kentaurt ábrázolja.
A kínai égen Ki, „Szita”, ill. Nan Tow, „Mérőkanál” néven ismerték. A középkori arab népi csillagnévtárban a nyugati része a Folyóhoz (Tejút „fényárjához”) vonuló struccokat, keleti része a Visszatérő struccokat mutatja. A pawnee indiánok „Úszó kacsát” láttak csillagaiban.
Uráli neve aligha volt, mivel Európa északi részén alig emelkedett a horizont fölé. A magyar népi csillagmitológia összekapcsolja a Skorpióval. A Nyilazó északi része a „Sánta Kudus” (nem koldus!) és a Talyigája” előtte a Skorpió legfényesebb csillaga a „Szépasszony”.
Nevezik még Törökszekérnek is. Valószínűleg azért, mert a Nyilazó déli irányban látszik, amerről a fosztogató, dúló török hadak érkeztek.
A csillagkép irányába esik a Tejútrendszer középpontja, maga a Tejút itt a legsűrűbbnek és a legfényesebbnek látszik. Ezért aránylag sok, részben eléggé fényes látványosságot rejt.
A Nyilazó – ahol jelenleg a téli napforduló pontja van- nyár végén-ősz elején látható az esti órákban.