Skorpió csillagkép
Skorpió csillagkép: az ókorban először legfényesebb csillagát, az Antares-t tartották számon, mint jelentős naptárcsillagot. A csillag felbukkanása a hajnali szürkületben az ősz beálltát, esti feltűnése a tavasz kezdetét jelentette. Az ősi Kínában a fényes, vöröses ragyogású csillagot Tűzcsillag-nak, Csen-nek nevezték.
A Skorpió alakja, kiterjedése, a hozzá tartozó csillagok helyzete az évezredek során többször változott.
Mezopotámiában az első négy, számon tartott állatövi csillagképhez tartozott. Neve a sumerben NISZABA, akkádban Nabu. A szellemi foglalkozások istene, az ég Írnoka.
A csillagkép északi fele az összes lakott föld úrnőjét, Ishara-t jelképezte, akit gyakran ábrázoltak Skorpió alakban. Ilyennek mutatja egy babiloni határkő is.
A görögöknél az égi bosszú végrehajtója,, akit a féltékeny és sértett Diána (Artemisz) az Orion nyomába uszít, hogy megszabadítsa vadásztársnőit, a Plejádokat az égi óriás erőszakosságától. A középkori arab tudományban neve a görög név fordítása: Al ’Akrab, „A Skorpió”.
A közép-amerikai majáknál az eget tartó „Világfa” talpa (talán a fényes Tejút a gyökere?). Az új-zélandi maorik szerint a nagy erejű de szegény halászként élő Maui-isten szigonya, amellyel egy hatalmas halat rántott fel a tenger mélyéből. Ebből lett Új-Zéland északi szigete, amelynek neve „Te ika a Maui”.
A magyar csillagmitológiában szinte ismeretlen. Az Antares a népi csillagismeretben a Szépasszony, akit a „Sánta kudus” próbál utolérni.
A Scorpius nyár derekán látható a legjobban az esti égen.