Kos csillagkép jellemzése
Kos csillagkép: az egyébként kevéssé látványos kos csillagkép azért vált nevezetessé, mert Kr. E. 170-400 közt – az európai kultúra kezdetén – e csillagképben metszette az égi Egyenlítőt az ekliptika. Tehát ebben a csillagképben volt a tavaszpont (a tavaszi napéjegyenlőség pontja). Ezért Hipparkhosz, majd Ptolemaiosz csillagkatalógusában a Kos az állatöv kezdő csillagképe. Az antik csillagleírásokban a Kos neve „Princeps signorum coelestium” (Az égi jegyek elöljárója). A precesszió következtében a tavaszpont azóta áttolódott a Halak csillagai közé, de az asztrológusok ma is a Kost tekintik a kezdő csillagképnek.
Akárcsak a Bika, a kora ókorban a pásztornépek körében a Kos is a tavaszi újjáéledés, a megtermékenyülés, a nyáj szaporodásának jelképe volt. Ennek szimbolikus kifejezése, hogy a Világ teremtésekor a Nap a Kosban állt. Az asszír birodalom naptára szerint a tavaszi napéjegyenlőség hónapja Nisánu, és a csillagkép azt az oltárt és áldozati eszközöket jelképezi, amelyen a tavaszi bárányt feláldozzák.
Az antik időkben a Kost Ovidius majd Columella azzal az aranyszőrű kossal azonosították, amelynek hátán a magasba emelkedve Phrixosz és húga Helle, a thesszáliai király, Athamasz gyermekei elmenekültek Kholkhisba.
Egy korábbi görög monda azt az aranygyapjas kost látja az égen, amelynek gyapjáért az Argo-hajón utazók bekalandozták az akkori világot.
Kínában az égi „Kutyá”-nak nevezték, a négy nagy állatövi csoport nyugati tagjaként.
A magyar népi csillagképismerete nem tartja számon a Kos csillagait.
A Kos ősszel figyelhető meg a legjobban az esti órákban.